Több mint Kóter

k

Két évvel ezelőtt kezdődött minden. Akkor leírtam azt, hogy hogyan és miként találtam rá a kóterre, és a testedzésre.

Most arról írnék, hogy ebben az eltelt két évben mivel lett gazdagabb és szebb az életem.

Lelkem templomával, a testemmel szeretném kezdeni. Soha ilyen jó formában, soha ilyen rugalmas, hajlékony és erős nem voltam, mint most,45 felett, 3 gyermekkel, munka, tanulás, és az élet adta nyűgök mellett.

Két év rendszeressége, már-már függősége lett számomra az edzéseken ott lenni. A szép fokozatos átalakulást nyomon követve, úgy nyílt ki bennem az öröm a boldogság, mint egy rózsa. Különös idő ritmusban, hosszú hónapok kitartó verejtéke, kitartása lett számomra  ma már látható.

Azon nők közé sorolom magam, akik élvezik, hogy a ruha jól áll, hogy jöhet a feszes szoknya, a több mérettel kisebb ingek, és egész ruhák, hogy isten is örömében teremtett meg.

Dia.

Az edzőm. Erős szép edzéseket tart nekünk, a csajoknak. Szép formákat tudunk elérni a gyilkosságos lábnapjai által. Mint embert, tisztelem és becsülöm, többek között, mert élete egy nagyon nehéz periódusában ismerhettem meg. És abban az időben, ahogyan tartotta magát, ahogyan élt, és ahogyan a munkáját az edzőségét az anyaságát vitte, példa értékű volt előttem. Női szívem vele dobbant.

Nehéz idők, elmúltak a feje fölül. Gyönyörű, izmos, fekete szépséges jelenséggé alakult. Büszke vagyok arra, hogy Ő az én edzőm. A városban nagy tisztelettel beszélnek Róla.

Annyira van jelen közöttünk az edzésen, ami pont elég és jó. Sem nem kevés, sem nem sok.

Kóter.

Az a hely, ahol jól érzem magam, igen azóta is. Lassan már én is a „kemény mag” közé számítok, és így régi arcok, és új arcok ragyogása harmadik otthonom érzését ébreszti fel bennem.

Most sem számít, ahogyan a kezdetben sem számított, hogy van-e márkajelzés a ruhán, amit viselek. Nem számít, hogy a lomha vagy már kidolgozott-e a testem. Egy számít ott, és az a szellemiség az uralkodó. Kemény meló, kitartani, és nem félbe hagyni.

Itt jegyezném meg, hogy soha nem kell semmiféle bántalmazást elszenvedni itt egy női tagnak sem. Nem szokás beszólogatni, kellemetlenül nézni, bámulni, vagy ne adj isten mást is közvetíteni a nők felé, vagy az épp itt edző kislányoknak sem. Biztonságos, mert családi. (köszönet Peti és Arnold)

Katika.

Az örök edző társam. A vele való edzés segített abban, hogy bele tudjak tekinteni, milyen lehet pl. a férfiaknál a bajtársi kapcsolódás. Keményebb helyeken alakul ki ez a férfiak között, és én ezt mindig nagyon vonzónak és izgalmasnak találtam. És úgy alakult, hogy a kemény lábnapokon, amikor már sokszor, kínlódik az énhatár az elviselhetetlen felé, nos, akkor ott van mellettem a társam, és tudom, hogy megyünk tovább és nem hagyjuk abba. Ez az edző barátság van olyan erős szerintem, mint a házasság. Csak vele szeretsz edzeni, össze vagytok szokva, ismeritek egymás ritmusát, szokását, gyenge pontját, és erősségeit. Amellett, számos alkalommal segített nekem a magán életem körülményeinek a könnyítésében.

Csajos öltözőnk.

A teljesség igénye nélkül ömlesztve, ahogyan ott együtt vagyunk.

Szia, jó edzést, szia, jó pihenést, Milyen volt a lábnap?- Megdöglünk? , Mi bajod van?- Felba… tt a főnököm, nem igaz, hogy mit csinál velem…- A szemét, Beteg a gyerek fosik-hány-lázas ki sem jövünk ebből, Van egy cipőd? Otthon hagyta… -Persze, van, véletlenül kettő van nálam! Mit iszol? – Majd átlinkelem…

Futás.

k2

A harmadik hónapja rovom a km-et. Magam állította fel mérce szerint haladok és fejlődőm benne. Azelőtt 100 m kipurcantam. A mostani első távom, elsőre 3,5 km indult. Ezt betudom annak a nagyon erős és jól felépített izomzatnak, amit az edzések által alakultak ki.

A mostani távom már 6 km. Ezt hetente háromszor csinálom meg.

Különleges élményt nyújt minden alkalommal. Egyedül vagyok. Kinn futok egy bicaj úton. Néha azért is megyek ki, hogy megkeresem önmagam. Néha bele halok, és azt hiszem, nem bírom tovább, mert pára van, meg ezerrel süt a nap, vagy épp rohanok a vihar elől. Van, amikor imádom, hogy a nap égeti a bőröm. Van, amikor imádom a levegő páráját. És mindig hálát adok a Jóistennek, amikor szellőt küld. Az megváltás.

Találkozom jó fej emberekkel. Integetnek az autóból. dudálnak, villognak, bicajosok intenek, lájkolnak, volt, aki oda köszönt, és azt mondta, hogy büszke rám. Rögtön 220/km óra sebességre kapcsoltam. Szóval jó fejek az emberek. Kezd a testmozgás rokonszenves lenni.

Persze mostanság van bajom egy két fotel huszárral is. Aztán arra a gondolatra jutok, hogy piszok jól csinálhatom a dolgom, az életem, hogy ekkora indulatot váltok ki ok nélkül, csupán a létemmel bizonyos emberekből.

És még valami fontos dolog. Ebben a két évben, saját magam mentális határait is túllépve, eget és poklot megjárva, lettem akivé mára vagyok. Tudom mennyit érek, tudom, mi telik ki tőle, és tudom, hogy kik a valódi barátok, kik a hamisak, kik az igazak. A sport többet ad az embernek, mint amit először gondolná.

Deutsch Heni, 2019. 06. 07.

Több mint Kóter” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s